Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép gondolatok a méltóság átéléséről

2009.06.24

Tegnap egy Kedves Barátom teszt összeállítását töltöttem ki.

Egyik kérdése az volt, hogy mi a kedvenc könyvem. Miután sok "kedvenc könyvem " van, nem is tudtam válaszolni. Ma délelőtt ahogyan a könyvespolcaimat nézegettem rátaláltam az egyik "nagy kedvencemre". Most ebből adok ajándékba néhány szép gondolatot.

 

"Tudjuk, hogy a tej

mindig ugyanolyan színű,

bár a tehenek, akik adják,

különböző színűek.

Ugyanúgy egy a tudás is,

még ha a tanok különböznek is egymástól,

éppenúgy, ahogyan a tej színe egy,

bár a tehenek különböznek.

És a tudás minden individuum mélyén

rejtett, mint a tejben a vaj, amit nem látunk.

Ezért a bölcs gyakorlónak magában kell megkeresnie,

ami a vajhoz szükséges,

miközben a tudat

tétovázás nélkül át kell, hogy vegye a fermentum szerepét."

/Amrtabindu Upanisad 1 18-20/

 

Végtelen idők tengerpartján

találkoznak emberek:

békésen fel-alá sétálnak,

táncolnak, szökkelnek, nevetnek,

sírnak és gyászolnak.

Futnak és ugranak,

állva maradnak és néznek:

minden lehetséges.

Fülelik a vihar hullámait.

Nyár van ls tél.

Hófödte hegyek.

Folyók kígyoznak a tájban.

 

Végtelen világok partján

találkozik Ég és Föld.

Egy vulkán tüzet hány.

Ébred a tavasz.

Leveleket küld az ősz.

Reng a Föld.

Eleven az idő.

 

Végtelen ciklusok tengerpartján

találkozik Élet és Halál:

Főnix támad föl a hamuból.

Hajnalpir vált alkonyatvörösbe.

Múlik a Halál keletkezik az Élet,

folyik a Teremtés.

 

Végtelen földek tengerpartjain

találkoznak emberek:

gyerekek, nők férfiak,

mellettük állok,

mindenfajta növény a

növekedés különböző stádiumában.

Ez volna a távoli elképzelések Paradicsoma?

Nem - ez utópia,

amelyben nem csak a béke és az ünnepi hangulat lehetséges -

minden megtalálja a helyét,

változik

mint a Hold.

 

Végtelen álmok tengerpartján

mindenki találkozik

 és űzi játékát:

tudatosan élettelin.

Tisztán, derűsen, erőteljesen.

Felfedezték hangulataikat,

élénken, testet öltve tapasztalják

mint természetes adottságok ajándékát.

 

Végtelen utópiák tengerpartján

találkozunk

és kicserélődünk,

élvezzük a találkozást

és a szépségben hozzáfogunk

a tettekhez!"

/Rabindranath Tagoretól olvasott vers szabad átültetése Adelheid Ohlig által/

 

"Ez a test a világ élvezetét szolgálja

és a jógini felszabadítását.

Bölcs ligethez hasonlít.

A saját tes, melyt olyan, mint egy nagyváros,

a legmagasabb lelkiség élményét szolgálja,

nem a szenvedés tapasztalatát.

Amilyen ügyesen a tapasztalt vezető irányítja a harci járművet,

éppen úgy nem szabad ezt a testet meggondolatlanul kezelni.

Ahogyan a gyermek töri szét az agyaból égetett babát,

úgy törik szét egy pillanat alatt az egész test,

amennyiben a tudat nem egészséges akarat-megnyilvánulása hat rá."

/Yoga - Vasistha IV. 23.2.X. 44-45 Adelheid Ohlig szabad átültetésében/