Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egészséges bélműködés helyreállítása

2010.11.12

 

Az egészséges bélműködésért

"Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk."

Ahhoz, hogy életműködésünk harmonikus legyen, lelkileg és testileg kiegyensúlyozott kell lennünk. A lelki tényezők elsődlegessége mellett a kellő körültekintéssel végzett testmozgáson kívül leginkább a táplálkozásnak van szerepe. Szervezetünk működéséhez fehérjére, zsiradékra, szénhidrátokra, élelmi rostra, vitaminokra, makro- és mikroelemekre valamint úgynevezett egyéb biológiailag aktív anyagokra van szükségünk.

Hyppokratesz volt az első, aki már az ókorban felhívta a figyelmet arra, hogy "az ördög a belekben lakozik". Utalt arra, hogy vagy a kényszerpálya, vagy a gyarló emberi magatartás, vagy mindkettő együtt ok-okozati szinten az egész szervezet megbetegedéséhez vezethet.
Emésztésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor a tápcsatornában a tápanyagok felszívódásra alkalmas elemi részecskékre bomlanak le. Ez a folyamat részben mechanikus, részben biokémiai jellegű. A mechanikus folyamat a szájüregben a rágással, nyállal való összekeveréssel, majd a nyeléssel folytatódik, s ide tartozik az emésztő apparátusban a tovahaladást biztosító perisztaltika, részben a rekeszizom bizonyos mozgása, de ide tartozik, a székletürítés is. A biokémiai folyamatok során az enzimekben gazdag emésztőnedvek hatására, a fehérjék, zsírok és szénhidrátok vízben oldhatókká válnak, majd a vitaminokkal, makro- és mikroelemekkel, egyéb biológiailag aktív anyagokkal együtt a bélnyálkahártyán keresztül részben a nyirokerekbe, részben a véráramba kerülnek.

Sohasem az a meghatározó, hogy az elfogyasztott táplálékoknak milyen az összetétele, hanem mindig az, hogy abból mi szívódik fel, illetve még tovább menve, hogy mindabból mi, és milyen mértékben hasznosul.

A természetben számtalan mikroorganizmus található, ezek közül némelyek más élőlényekkel, így többek közt az emberrel alakítottak ki együttélést, azaz szimbiózist. Ez a kapcsolat mind a mikroszervezetek, mind pedig az ember számára lehet káros, de lehet hasznos is, s ez utóbbi tekinthető a természetes állapotnak. Ebben az évmilliók óta fennálló kapcsolatban az ember biztosítja a konszolidált környezetet és a táplálékot, melyen a mikroorganizmusok élnek és szaporodnak, valamint az ember számára nélkülözhetetlen biofaktorokat termelnek. A mikroszervezetek megtalálhatóak a köztakarón, azaz a bőrön, a természetes testnyílásokban, de megtalálhatóak az emésztőrendszerben is. Az egészséges felnőtt szervezetben több kilogrammnyi mikroorganizmus él, amely egyes szerzők szerint 150-féle, mások szerint 350-400-féle populációból áll. (A széklet tömegének jelentős részét elhalt mikroorganizmusok képezik.) A belekben élő mikroorganizmus garnitúra faj- és egyedspecifikus, ez azt jelenti, hogy az adott személyre jellemző paramétereket tükrözi. A Föld mintegy 6 milliárd lakosánál csak a saját szervezetére jellemző mikroorganizmus garnitúrája alakul ki, amely jóban-rosszban élete végéig vele marad, de az idők folyamán a mindenkori helyzethez alkalmazkodik.

Teljesen természetes, hogy elsőrendű feladatunk a gazdaszervezet és a mikroszervezetek közti egyensúly fenntartása. A tápcsatornában lévő mikrobiológiai diszharmónia visszahat más területek működésére, s ez különféle egyéb megbetegedések forrása lehet - például nőgyógyászati, légúti, nyirokkeringési, bőrgyógyászati betegségek. A tartós diszharmónia egyik következménye lehet a candidiasis kialakulása is.
Hazánk lakosságának rohamos csökkenésében, ami évente mintegy 40 ezer fő, jelentős szerepe van az ún. gasztroenterológiai eredetű megbetegedéseknek.

Az ezredforduló kényszerpályán lévő mezőgazdasági termelési rendszere, a feldolgozó iparok helytelen értékrendje következtében olyan élelmiszerek árasztják el a szupermarketek, de még a legkisebb falusi boltok polcait is, amelyek mindennek nevezhetőek, csak egészséges, tápegész tápláléknak nem. Az agyonfinomított, tisztított, részeire bontott, különféle mesterséges adalék anyagokkal "piacképessé tett" műélelmiszerek egyre távolabb állnak a gyakran nem is tudatosult valós igényektől. A különféle vegyi anyagok, színezékek, ízfokozók, állományjavítók, emulgeálók, tartósítószerek stb. részben természetes eredetűek, de nagyobb részük egyéb forrásból ered, emiatt ezek táplálékként történő felhasználása kétes értékű.

Számtalan úgynevezett népbetegséget ismer a tudomány, de mind a mai napig nem került fel a hivatalos listára az az emésztő szervi megbetegedés, amely manapság a lakosság egyre növekvő hányadánál vagy lappangó vagy már kifejlődött formában jelentkezik. Ennek a betegségnek a neve:

krónikus, fekélyes vastagbél gyulladás (colitis ulcerosa chronica)

Természetesen amíg ez a betegség teljes mértékben kialakul, vagy innen még tovább fejlődik, többféle formája jelentkezik. A sor elején az irritabilis colon syndroma áll, s a sor végén a különféle malignus, azaz rosszindulatú folyamatok.
A betegség valójában olyan komplex állapotromlás, amelynek tünetei az örökletes tényezők, a helytelen táplálkozási szokások, tartósan feszült lelkiállapot és egy sor ismert és kevéssé ismert tényező kölcsönhatásaként alakulnak ki.

A krónikus vastagbél gyulladás okai tehát az alábbiak:

belső tényezők:

örökletes adottságok
habitus, amelyik állandóan próbál kompenzálni
aszthmatikus hajlam, astheniás alkat
gyönge emésztőrendszer, a táplálkozási diszharmóniák toleráló képességének hiánya
diszharmonikus sérülékeny bélflóra
hűléses, felfázásos betegségekre való hajlam
sérülékeny idegrendszer, szélsőségesen introvertált, vagy extravertált személyiség (vagy ezek együttes megjelenése egy személyben)

 

külső tényezők:

helytelen táplálkozási szabályok
stresszben gazdag mikro- és makrkörnyezet, amely tartósan meghaladja az egyén kompenzáló képességét
geopáthia
meteorológiai hatások
kozmikus hatások
mozgáshiány, természettől való tartós elszakadás
elektroszmog, pszeudogeopáthia
felelőtlenül alkalmazott antibiotikumok

Maga a betegség először, mint úgynevezett iritábilis colon syndroma jelentkezik, s a folyamat ekkor még reverzibilis, azaz visszafordítható.
Ennek külső tünetei a változó lelki állapot, a szélsőségesen vidám, szinte feldobott állapottól, a szorongó, önmarcangoló állapotig sűrűn változik.
A széklet vagy napokig kimarad, majd hirtelen távozik, de lehet bogyós, esetleg előbb bogyós, a végén híg, vagy - és ez az általánosabb - napokig híg, egyre világosabb, esetenként vízszerű. Ez az állapot aztán látszólag minden külső beavatkozás nélkül megszűnik. Vigyázat! - Ezt nem gyógyulást, csupán átmeneti tünetmentességet jelent.

Ha a beteg szakértő, holisztikusan gondolkodó, empatikus terapeutához kerül, akkor az alapos kikérdezés után kiderül az igazi ok, és ennek megfelelően alakítandó ki a komplex terápia.

Ha a betegséget nem ismerik fel, vagy mást diagnosztizálnak, esetleg csak tüneti kezelést alkalmaznak, akkor a betegség megy a maga útján és kifejlődik az egyre súlyosabb és súlyosabb állapot, kialakul a vastagbélgyulladás krónikus szakasza, amelynél már a folyamatoknak csak egy része reverzibilis, de az idő múlásával egyre több az irreverzibilis faktor.

Helytelen terápia esetén a helyzet tovább romolhat és romlik is, kialakulhatnak vérző fekélyek, s a vér a székletben is megjelenik.
Kialakulhatnak polipózus képletek, amelyek már bizonyos atípusos sejt és szövet elfajulásokat is jelentenek, kialakulhatnak divertikulózisok, amelyek a megváltozott nyomáskülönbség és tartós gyulladásos folyamat közös eredményeképpen értékelhetőek.

A divertikulózisnál fennáll a perforáció veszélye, s nem egy esetben sipoly keletkezhet a has külső, általában köldök környéki területén. Szélsősége en elhanyagolt esetekben a kór átalakulhat malignus (rosszindulatú) folyamattá. Az esetek igen nagy százalékában a kór előszele már kora gyermekkorban megjelenik pol,- vagy más allergia formájában, többek közt lehet ez búza, esetleg rozs allerga igen, nem ritka a tej, vagy más táplálék okozta allergia sem, sőt jelentkezhet az asthma bronchialae megbetegedés is.

A széklet akár már KICSINY GYERMEKKORBAN  is - valamely lelki trauma, vagy subtrauma hatására - híggá, bűzössé, gyakorivá válhat. Ezután évekig tartó nyugalmi időszak következhet, melynek bármely komolyabb testi-lelki trauma véget vethet. A tapasztalatok szerint azonban egyre több az óvodás és általános iskoláskorú colitises beteg. Az ilyen eseteknél kivétel nélkül szerepet játszik a lelki gondokkal küzdő édesanya, a diszharmónikus családi és/vagy iskolai légkör.

Sajnos egy sor olyan tünettel is jelentkezhet a colitis, melyek egymástól látszólag teljesen függetlenek és eltérőek - s ezt a tünetegyüttest még a szakirodalom sem hozza összefüggésbe a betegséggel.

A fejbőr viszketésével a bőrgyógyász, esetleg a hajgyógyász foglalkozik. Az egész testfelületen, de kifejezetten a lábszárakon lévő száraz, sokszor pikkelyesen hámló bőr tünetet a bőrgyógyász, esetleg a kozmetológus kezeli.

A száraz bőr egyértelműen a vastagbél nyálkahártya mindenkori állapotának tükörképe.
A fájó, nehezen mozgó térdek - elsősorban a bal térd - szintén a fennálló gyulladásos állapotra utal. A jobb térd a felszálló vastagbél és a harántvastagbél jobb felének, valamint a máj kanyarnak, míg a bal térd értelemszerűen a harántvatagbél másik felének, a lépkanyarnak, illetve a leszálló vastagbélnek a tükörképe, a végbéllel együtt. Gyakori kísérőjelenség a deréktáji, pontosabban az ágyéki-keresztcsonti, gyakran a lábakba is kisugárzó fájdalom. Ezekkel, az ízületi jellegű tünetekkel a reumatológus és a fizioterapeuta foglalkozik.

Az étkezések utáni fájdalmas puffadás és kellemetlen teltségérzet, gázképződés, az esetenkénti nyákos gázürítés szintén mindennapos együttjárói a betegségnek. A leszálló vastagbél körül gyakran találni fájdalmas tapintású, tömött nyirokcsomókat. A tünetek közé soroljuk a mással nem magyarázható, hosszú időn keresztül fennálló fog ínyvérzést.
Az instabil lelkiállapot gondozása a neurológus, vagy a pszichiáter feladata, míg a fájdalmas has és rendellenes széklet a belgyógyász hatásköre, de az idegen képletekkel már a sebész foglalkozik. Belép a terápiába a természetgyógyász, a fitoterapeuta és a bioenergetikus is, a dietetikusról nem is beszélve.

Tapasztalataim szerint a kórházi és háziorvosi dietetika kiegészítésre szorul. Kevés a páciensek által hasznosítható, konkrétum. Főleg gyógyszerek; antibiotikumok, szteroidok, végső esetben műtétek várnak a betegekre. Ezért szükség van komplex, holisztikus biológiai eljárásokra is, mert használatukkal csökkenteni lehet a kémiai kezelések mellékhatásait. Valamint hosszú időn keresztül megmaradó, pozitív életminőség javulást várhatunk el együttes használatuktól.

A gyógyszeres kezelések magukban  csak átmeneti javulást eredményeznek., mert a kiváltó okokat nem szűntetik meg, csak a tünetekre hatnak.A betegség sajnos futótűzként terjed.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.