Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Intim vírusok

2009.10.05

Hétvégén egy kedves kiskösségben voltunk előadást tartani az egészségmegőrzés fontosságáról, és a tudatos gyermeknevelésről.

Az előadás után beszélgetés és családi állapotfelmérés segítette felismerni, hogy az adott kishelyiség lakói milyen kórokokkal terheltek. Voltak családi öröklött betegségek, és tipikusan a környezeti ártalmakhoz köthető tünetek.

Amit a NES (Nutri Energetics Systems) Egészségprogramjának keretén belül tehettünk az, hogy felkészítettük a résztvevőket a programban való részvételre, valamint bemutattuk, hogy az oki összefüggések  feltárására miért van szükség.

Olyan esemény sorozatot szervezünk, amely segíti  a családok jobb rálátását lehetőségeikre, valamint megérteti velük mi történik bennük, miként működik most a szervezetük (belső-, külső hatásokra hogyan reagál), hogy megfejthessék az ÉLET TITKÁT.

Azt szoktam kérni, hogy fogadjanak olyan megértéssel és szeretettel minket, amilyennel mi szeretnénk átadni a tudásunkat. Most ugyan erre szeretnék kérni mindenkit, aki ránk talál és elolvassa ezt az írást.

 

SZEXUÁLIS ÚTON TÖRTÉNŐ FERTŐZÉSEK

A szexuális úton terjedő fertőzések száma jóval nagyobb, mint azt egy átlagos tájékozottságú ember gondolná.

Ezek között a fertőzések között vannak súlyos, esetenként életveszélyes betegségeket okozók, mint például a vírusos májgyulladás, és vannak olyanok is, amelyek enyhébb lefolyású következményekkel járnak.

A címben a "fertőzések" kifejezést használtuk, ugyanis számos esetben találkozunk azzal, hogy valamely mikroorganizmus az egyik megfertőzött személyben észrevehető tüneteket, betegséget okoz, míg másik emberben a fertőzés észrevétlen marad, vagy csak nagyon enyhe, banális tünetekkel jár. Ez a személy tehát nem tekinthető betegnek, azonban ugyanolyan fertőző, mintha a beteg lenne, ráadásul ennek nincs is tudatában.

Az alábbiakban a leggyakrabban előforduló, illetve legfontosabb nemi úton (is) terjedő fertőzéseket és betegségeket találhatja.

Hepatitis
Szifilisz
Gonorrhea
Lágyfekély
Limfogranuloma
Herpes genitalis
Granuloma inguinale
Condyloma acuminatum
Molluscum contagiosum
Trichomoniazis
Nem gonococcusos eredetű fertőzések
Candidiazis
Rüh
Lapostetű

Vírushepatitisek

A vírushepatitis megnevezés különböző vírusok által okozott fertőzéses májártalmak gyüjtőneve. Vezető klinikai tüneteikben sok a hasonlóság, jellemző a májgyulladás és a sárgaság, de kórokozóik és az okozott betegségek különböznek egymástól. A csoport betegségeit a kórokozók alapján nevezték el. A jelenleg ismert hepatitis vírusokat A-tól G-ig jelzik és X-szel jelölik a még nem azonosított vírusokat.

A vírushepatitisek a kórokozótól függően két fő formában terjednek: a hepatitis A és E a tápcsatornán keresztül (pl. fertőzött élelmiszer), a hepatitis B, C, D és a többi vírus vérrel és testnedvekkel (ondó, hüvelyváladék, nyál).

Tápcsatornán keresztül terjedő vírushepatitisek

Hepatitis A

A betegség hirtelen kezdődik: tünetei a néhány napig tartó láz, elesettség, étvágytalanság, sárgaság. A klinikai lefolyás rendszerint enyhe.

Kórokozója a hepatitis A vírus, amely a fertőzött széklettel terjed. A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes fertőzött személy. Lappangási ideje leggyakrabban 28-30 nap.

A fertőzőképesség tartama: a lappangási idő második felétől kezdődik és a sárgaság megjelenése után néhány nappal megszűnik.

Passzív immunizálás lehetséges.

Megelőzéséhez szükséges az általános higiénés szabályok betartása. Aktív immunizálás lehetséges.

Hepatitis E

A hepatitis A-hoz hasonló. A fertőzések jelentős része tünetmentes.

Kórokozója a hepatitis E vírus.

A fertőzés forrása a beteg vagy a tünetmentes fertőzött személy, valamint valószínűleg különböző állatok (sertés, vaddisznó, rágcsálók és majmok). A fertőzött terhes nők a magzatot a méhlepényen keresztül fertőzhetik.

Lappangási ideje leggyakrabban 26-42 nap.

Aktív védőoltás nem áll rendelkezésre.

Vérrel és testnedvekkel terjedő vírushepatitisek

Hepatitis B

A betegség lassan kezdődik, rendszerint láz nélkül. A bevezető szakban a betegnél fáradtság, izületi fájdalmak, étvágytalanság jelentkezik, majd ezt követően a sárgaság. Akut szövődménye a májsorvadás (atrófia), ami halálos kimenetelű lehet. A fertőzés krónikussá is válhat. Késői következménye a májzsugorodás (cirrózis) és a májrák.

Kórokozója a hepatitis B vírus. A fertőzés forrása: az akut és a krónikus betegek, valamint a tünetmentes vírushordozók. Vérrel, szövetnedvekkel, váladékokkal (ondó, hüvelyváladék, nyál) terjed. Ez határozza meg a tipikus terjedési módokat:

szexuális érintkezés,

vér, vérkészítmények,

vérrel, szövetnedvekkel, váladékokkal szennyezett orvosi eszközök, műszerek,

szervátültetés,

intravénás kábítószer-élvezők közös tű, fecskendő használata,

sérült bőrrel, illetőleg nyálkahártyával történő érintkezés,

fertőzött anyáról újszülöttre.

Lappangási idő: 45-180 nap, leggyakrabban 60-90 nap.

A fertőzőképesség időtartama: a lappangási időben, rendszerint több héttel a tünetek megjelenése előtt kezdődik és a heveny tünetek lezajlásáig tart.

A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, akár életük végéig fertőzőképesek lehetnek!

Megelőzésében különösen fontos a véradók, vérkészítmények, sejt-, szövet-, szervdonorok, terhes nők szűrővizsgálata, a kórházhigiénés rendszabályok szigorú betartása és ellenőrzése, az egészségügyi dolgozók oktatása.

Javasolt a hepatitisz B elleni védőoltás (aktív immunizálás) egészségügyi dolgozók, művese kezelésben részesülő betegek, vérzékenyek, és szexuális magatartásuk miatt fokozott fertőzési veszélynek kitett személyek, intravénás kábítószer-élvezők számára, továbbá azon külföldi országokba utazóknak, ahol a hepatits B előfordulása jelentős.

Hepatitis C

A betegség többnyire enyhe lefolyású, sárgaság csak az esetek kis hányadában jelentkezik. A fertőzöttek 75-90%-ában tünetmentes vagy tünetszegény vírushordozás alakul ki. Gyakori a betegség krónikussá válása és ez májzsugorodáshoz (cirrózis) vezethet.

Kórokozó: a hepatitis C vírus.

A fertőzés forrása: a vírushordozó és a beteg ember.

Fertőzött vérrel, szövetnedvekkel terjedhet. A fertőzött anyáról a csecsemőre történő terjedés 6-10%-os valószínűséggel fordulhat elő. A szexuális úton történő fertőzés ritka.

Lappangási idő: 14 - 180 nap, leggyakrabban 6-9 hét.

Megelőzés megegyezik a hepatitis B-nél leírtakkal.

 

Szifilisz

A szifilisz (luesz, vérbaj) a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott nemi úton terjedő betegség.

A kórokozó a hüvely vagy a száj nyálkahártyáján, esetleg a bőrön keresztül hatol be a szervezetbe. Órák alatt eléri a legközelebbi nyirokcsomókat, majd innen a vérkeringés útján szétszóródik a szervezetben. Terhesség alatt megfertőzheti a magzatot, veleszületett rendellenességeket és egyéb elváltozásokat okozva.

A szifiliszes betegek száma a második világháború alatt érte el a csúcsot, majd a hatvanas évekig erősen csökkent, aztán újra emelkedni kezdett. Ez idő alatt számos esetet figyeltek meg homoszexuális férfiak körében, az arány a nyolcvanas évek közepéig nagyjából változatlan maradt, majd az AIDS járvány következtében előtérbe került a biztonságos szex gyakorlása, és így a szifilisz előfordulása körükben fokozatosan csökkenni kezdett. Következésképpen a szifiliszes betegek száma is lecsökkent.

Ezt a visszaesést azonban az új esetek számának gyors emelkedése követte a crack kokaint élvezők körében, elsősorban nőket és újszülötteiket érintve. A közelmúltban a bevezetett megelőzési programok hatására az USA nagy részén újra lecsökkent a szifilisz előfordulása.

A fertőzött egyén a gyógyulás után nem válik immunissá betegséggel szemben és újra fertőződhet.

Tünetek

A szifilisz tünetei általában a fertőzés után 1-13, átlagban 3-4 héttel jelentkeznek. A Treponema pallidum fertőzésnek számos stádiuma van: az első, a második, a lappangó és a harmadik stádium. A fertőzés évekig fennállhat, ritkán szív- és agykárosodást, valamint halált okozhat.

Első stádium

Az első stádiumban a fertőzés helyén, általában a hímvesszőn, vulván (külső női nemi szerven) vagy a hüvelyben egy fájdalmatlan fekély (sánkér) jelenik meg. A fekély megjelenhet a végbélnyíláson, a végbélben, ajkakon, nyelven, garatban, méhnyakon, ujjakon és ritkán a test egyéb részein is. A betegen általában egy fekély alakul ki, de ritkán több elváltozás is felléphet.

A sánkér kis, vörös, kiemelkedő foltként kezdődik, és hamarosan nyílt fekéllyé alakul, amely továbbra is fájdalmatlan marad. A fekély nem vérzik, de dörzsölés hatására nagyon fertőző, átlátszó folyadékot ürít. A közeli nyirokcsomók általában megnagyobbodnak, de ezek sem fájdalmasak. Mivel általában kevés panaszt okoz, a beteg esetleg tudomást sem vesz róla. A fertőzött nők fele és a férfiak egyharmada nem tud fekélyéről. Az elváltozás általában 3-12 hét múlva eltűnik, ezután a beteg teljesen gyógyultnak tűnik.

Második stádium

A második stádium általában bőrkiütéssel kezdődik, mely általában a fertőződést követő 6-12. héten jelentkezik. A betegek 25%-ánál még megtalálható a gyógyulófélben levő fekély. A kiütés lehet múló, de akár hónapokig is fennmaradhat. Kezeletlen betegben is gyakran meggyógyul, de heteken-hónapokon belül újabb elváltozások jelentkezhetnek.

A második stádiumban gyakran, a betegek több, mint 80%-ában szájfekélyek alakulnak ki, 50%-uknál találhatók testszerte megnagyobbodott nyirokcsomók, és kb. 10%-uknál tapasztalható szemgyulladás. A szemek gyulladása általában nem jár tünetekkel, bár néha a látóideg is megduzzadhat, ami homályos látáshoz vezethet. A betegek 10%-ában lépnek fel heves fájdalommal járó csont és ízületi gyulladások. A vese gyulladása következtében a vizeletben fehérje is ürülhet, májgyulladás következtében pedig sárgaság alakulhat ki. Ritkán előfordulhat az agyburkok gyulladása, amely fejfájással, tarkókötöttséggel és néha süketséggel jár.

A bőr-nyálkahártya átmenetnél - pl. a nagyajkak és a vulva belső határán - és a bőr nedves területein kiemelkedő elváltozások (condyloma latum) alakulhatnak ki. Ezek a rendkívül fertőző képletek ellaposodnak és fakó rózsaszínűek vagy szürkék lesznek. A haj foltokban kihullik, molyrágás-szerű hiányokat hagyva maga után. További tünetek a betegségérzés, étvágytalanság, hányinger, fáradtság, láz és vérszegénység.

Lappangó stádium

Miután a beteg kilábalt a második stádiumból, a betegség a tünetmentes lappangó fázisba lép. Ez a szakasz évekig vagy évtizedekig - esetleg a beteg haláláig is - eltarthat. A lappangó fázis első részében a fertőző fekélyek néha visszatérnek.

Harmadik stádium (késői szifilisz)

A szifilisz harmadik stádiumában a beteg már nem fertőz. A tünetek enyhétől a megsemmisítő súlyosságúig változnak. Három fő tünetcsoport fordulhat elő: jóindulatú késői szifilisz, kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) szifilisz és idegrendszeri (neuro-) szifilisz.

A jóindulatú késői szifilisz manapság ritka. Gummának nevezett csomók jelennek meg különböző szerveken, melyek lassan növekednek, fokozatosan gyógyulnak, és heget hagynak maguk után. A test majdnem bármely részén megjelenhetnek, de leggyakrabban a lábszáron a térd alatt, a törzs felső részén, az arcon és a fejbőrön. Az elváltozás a csontokat is érintheti, a beteg mélyben jelentkező, áthatoló fájdalomról panaszkodik, amely jellegzetesen éjszaka gyötrőbb.

A kardiovaszkuláris szifilisz a kezdeti fertőzést követő 10-25 évben alakul ki, az aorta (a szívből kiinduló fő ütőér) aneurizmáját (a fal elgyengülése és kitágulása) vagy az aortabillentyűk elégtelenségét okozza. Ezek az elváltozások mellkasi fájdalommal, szívelégtelenséggel járhatnak, mely a későbbiekben halálhoz vezethet.

A neuroszifilisz (az idegrendszer szifilisze) a kezeletlen betegek mintegy 5%-át érinti.

Diagnózis

Szifilisz gyanúja a tünetek alapján merül fel. A végleges diagnózis a laboratóriumi leleteken és a beteg fizikális vizsgálatán alapul.

Az első és második stádiumban a szifilisz diagnózisát a bőr- vagy szájnyálkahártya-fekélyből vett mintából a baktérium mikroszkóp alatti azonosítása is igazolhatja. Vérmintából antitestet kimutató szűrővizsgálat szintén elvégezhető. A harmadik stádiumban a kórisme a tüneteken és az antitest vizsgálaton alapul.

Kezelés és kórjóslat

Mivel az első és második stádiumban lévő betegek fertőzőek, saját és partnerük kezelésének befejezése előtt kerülniük kell mindenféle nemi kapcsolatot.

A penicillint, mint az összes stádiumra legjobban ható antibiotikumot, általában injekció formájában adják.

Kezelés után az első, második és a lappangó fázisban lévő betegség kórjóslata is kitűnő. Az agy és a szívet érintő harmadik stádium prognózisa nem túlságosan kedvező, mivel a meglévő károsodásokat általában már nem lehet visszafordítani.

 

Gonorrhea

A gonorrea (kankó, tripper) a Neisseria gonorrhoeae nevű baktérium által okozott, nemi úton terjedő betegség, amely megfertőzi a húgycső, méhnyak, végbél és a garat nyálkahártyáját vagy a szem kötőhártyáját.

A kórokozó a vérkeringéssel szétterjedhet a szervezetben, majd főleg a bőrben és az ízületekben telepszik meg. Nőknél a nemi szerveken felfelé haladva megfertőzheti a medence képleteit, medencefájdalmat és termékenységi zavarokat okozva.

Tünetek

Férfiaknál az első tünetek a fertőzést követő 2-7. napon jelentkeznek. A panaszok a húgycsőben enyhe kellemetlenség-érzéssel kezdődnek, majd néhány órával később a vizelést enyhétől súlyosig terjedő fájdalom és a hímvesszőből genny ürülése követi. A férfi betegnek gyakori és sürgős vizelési kényszere van, mely rosszabbodik a folyamatnak a húgycső felső szakaszára terjedésével. A húgycső nyílása vöröses és duzzadt lehet.

Nőkben a tünetek 7-21 nappal a fertőződés után jelentkeznek. A fertőzött nőknek gyakran hetekig-hónapokig nincs panaszuk, és a betegségre is csak férfi partnerük betegségének felismerése után derül fény. A megjelenő tünetek általában enyhék, bizonyos esetekben azonban súlyos panaszok is előfordulhatnak, gyakori vizelési kényszer, vizeléskor fájdalom, hüvelyi folyás és láz formájában. Fertőzött lehet a méhnyak, méh, petevezetékek, petefészkek, húgycső és a végbél, amely medencei fájdalommal jár, és közösüléskor fellépő nyomásérzékenység formájában jelentkezhet. A genny, amely látszólag a hüvelyből származik, valójában a méhnyakból, húgycsőből, esetleg a hüvelynyílás körüli mirigyekből is eredhet.

Az anális nemi életet élők végbele is fertőződhet. A folyamat a végbélnyílás körüli kellemetlenség érzéssel és váladékozással járhat. A végbélnyílás körüli terület vörössé és nyirkossá válik, a széklet nyákkal és gennyel festenyzett lehet.

Fertőzött egyénnel történt orális szex a garat gonorreájához vezethet. A fertőzés általában tünetmentes, néha azonban torokfájással és nyelési nehézségekkel járhat.

Ha fertőzött nedv kerül a szembe, külső szemfertőzés alakulhat ki. Az újszülöttek születés közben fertőződhetnek anyjuktól, ami mindkét szemhéj gyulladásával és genny ürülésével jár. Felnőtteken is hasonlóak a tünetek, de általában csak egyik szemen jelentkeznek, ha nem kezelik, vakságot okozhatnak.

Diagnózis

A baktérium mikroszkóp alatti azonosításával csaknem azonnal felállítható a diagnózis. A férfiak 90%-ában a hímvesszőből ürülő váladék mikroszkópos vizsgálata diagnosztikus értékű, nőknél azonban ez az eljárás a méhnyakváladék vizsgálatával csak 60%-ban eredményes. Ha mikroszkóp alatt nem látható baktérium, a mintát laboratóriumba küldik tenyésztésre.

A garat- vagy a végbél-fertőzés gyanúja esetén innen kell tenyésztésre mintát venni. Bár a gonorreás fertőzés kimutatására nincsen vérvizsgálat, a szifilisz és HIV fertőzés kizárása érdekében vért vesznek a betegtől. Előfordulhat, hogy a betegnek egyszerre egynél több, nemi úton terjedő betegsége is van.

Kezelés

A gonorreát általában egyetlen, izomba adott injekcióval, vagy egy hétig szájon át adott antibiotikummal kezelik. Ha a fertőzés a vér útján már szétszóródott a szervezetben, a beteget kórházban, általában intravénás antibiotikumokkal kezelik. A gonorreás betegekben gyakori a nehezen diagnosztizálható Chlamydia fertőzés, ezért ilyenkor kombinált antibiotikus terápiában részesülnek.

Ha a kezelés végén a tünetek visszatérnek, vagy még mindig fennállnak, tenyésztésre újabb mintát vesznek, hogy megbizonyosodjanak a beteg gyógyultságáról. Férfiakban ugyanis újra megjelenhetnek a húgycsőgyulladás tünetei. Ezt a postgonococcalis uretritiszek nevezett tünetcsoportot a kezelésre nem reagáló Chlamydia vagy egyéb fajok okozzák, főleg azoknál, akik nem tartották be az előírt kezelési utasítást.

 

 

Lágyfekély (sankroid)

lágyfekély

A lágyfekély a Haemophilus ducreyi baktérium által okozott, nemi úton terjedő betegség, amely a nemi szervek fájdalmas és elhúzódó kifekélyesedésével jár.

Bár a betegség régebben Észak-Amerikában ritkaságszámba ment, manapság újra megemelkedett a lágyfekélyes betegek száma. Ha a beteg HIV fertőzésnek van kitéve, akkor az utóbbi fertőződés kockázata fokozottabb.

Tünetek

A tünetek a fertőződés után 3-7 nappal jelennek meg. A nemi szerveken és a végbélnyílás körül kicsiny, fájdalmas hólyagok jelennek meg, melyek hamar kifakadnak és nem túl mély fekélyekké alakulnak. A fekélyek növekedhetnek és egybeolvadhatnak. A lágyéki nyirokcsomók érzékenyek, megnagyobbodnak, majd egybeolvadva tályogot képeznek. A tályogot fedő bőr vörös, fénylő, megnyílhat, minek következtében a genny a bőr felszínére ürül.

Diagnózis

A tüneteken és az egyéb, fekélyt okozó betegségek kimutatására irányuló vizsgálatok negatív eredményén alapul. A fekélyből vett gennyminta kitenyésztése a laboratóriumban nehézkes, de segíthet a diagnózis felállításában.

Kezelés

Antibiotikum injekció. A megdagadt nyirokcsomókban felgyülemlett gennyet fecskendővel le lehet szívni.

A lágyfekélyes beteget az orvos legalább 3 hónapig megfigyelés alatt tartja, hogy megbizonyosodjon a gyógyulásról. Lehetőség szerint fel kell kutatni az összes nemi partnert annak érdekében, hogy vizsgálatuk után szükség esetén kezelésben részesülhessenek.

 

 

Limfogranuloma venereum

A limfogranuloma venereum nemi úton terjedő betegség, amelyet a csak sejten belül élő Chlamydia trachomatis nevű baktérium okoz.

A limfogranuloma venereumot okozó Chlamydia trachomatis típusok nem azonosak a húgycső és a méhnyak gyulladását (uretritisz és cervicitisz) létrehozó fajokkal. A fertőzés leginkább a trópusi és szubtrópusi övezetben gyakori, az USA-ban csak ritkán fordul elő. Egy 1994-1995-ben végzett felmérés* szerint Magyarországon 15-19 éves terhes nők 11,4%-a fertőzött a Chlamydia trachomatis baktériummal.

Tünetek

A tünetek a fertőződést követően 3-12 vagy több nap múlva jelennek meg. Általában a hímvesszőn vagy a hüvelyben egy kis, fájdalmatlan folyadékkal telt hólyag jelenik meg. A hólyag jellegzetesen kifekélyesedik, majd pedig gyorsan, többnyire anélkül, hogy észlelték volna meggyógyul. Ezután az egyik vagy mindkét oldali lágyéki nyirokcsomók megnagyobbodnak és érzékennyé válnak. A fertőzött területet borító bőr meleg és vörös lesz, kezeletlen esetekben a nyirokcsomók fölött sipolyok alakulnak ki. A járatokon általában genny vagy véres váladék ürül.

A folyamat általában gyógyul, de hegesedés alakulhat ki és a sipolyok kiújulhatnak. A beteg lázra, rossz közérzetre, fejfájásra, ízületi fájdalomra, étvágytalanságra, hányásra és hátfájásra panaszkodik, továbbá felléphet véres genny ürülésével járó végbél-fertőzés is.

Az idült és visszatérő gyulladás miatt elzáródnak a nyirokerek, ami a szövetek duzzanatához vezet. A végbél-fertőzés hegesedést és következményes szűkületet okozhat.

Diagnózis

A limfogranuloma venereum gyanúja a jellegzetes tünetek alapján merül fel. A diagnózist a vérből Chlamydia trachomatis ellenes antitestek kimutatása támasztja alá.

Kezelés

A korán megkezdett, antibiotikus hatására a betegség gyorsan gyógyul. A kezelés után az orvosnak rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a fertőzés megszűnt-e. Ajánlatos felkutatni a fertőzött egyén nemi partnereit, vizsgálatuk és szükség esetén kezelésük érdekében.

*Kovács L., Nagy E., Berbik I. és mtsai: A Chlamydia trachomatis fertőzés gyakorisága és szerepe a koraszülésben - Magyarországi többközpontú tanulmány. Magyar Nőorvosok Lapja, 1996, 59, 353-359.

 

 

A nemi szervek herpesze (herpesz genitális)

A herpesz genitális a nemi szervek, a végbélnyílás körüli bőr és a környező területek nemi úton terjedő betegsége, amelyet a herpesz szimplex vírus okoz.

A herpesz szimplex vírusnak két alfaja van, a HSV-1 és a HSV-2. Az utóbbi általában nemi úton terjed, az előbbi pedig a száj fertőzését okozza, azonban mindkét típus érintheti a nemi szerveket, a végbélnyílás körüli bőrt, a kezeket (főleg a körömágyakat), de a test egyéb részeire is ráterjed. A herpeszes fekélyek általában nem fertőződnek felül baktériumokkal, de előfordul, hogy a vírus mellett egyéb, nemi úton terjedő kórokozó, így a szifilisz vagy sankroid is megtalálható ugyanabban a kifekélyesedésben.

Tünetek

A kezdeti elváltozás a fertőződést követő 4-7. napon alakul ki. Viszketés, égő fájdalom és érzékenység képezik az első tüneteket. Ezután egy kis vörös folt jelenik meg, amit apró fájdalmas hólyagocskák követnek. A hólyagok kifakadnak és összeolvadnak, így kerek fekélyeket hoznak létre. Az általában fájdalmas fekélyek néhány nap alatt pörkösödnek. Fájdalom léphet fel vizeléskor és járáskor. A fekélyek 10 nap múlva, hegesedéssel gyógyulhatnak. A lágyéki nyirokcsomók általában enyhén megnagyobbodnak és érzékennyé válnak. Az első elváltozás fájdalmasabb, hosszabb ideig zajlik és kiterjedtebb, mint a kiújuló folyamat, és lázzal, valamint rossz közérzettel járhat.

Férfiakban a hólyagok és fekélyek a hímvessző bármely részén, így - ha nincs az illető körülmetélve - a fitymán is kialakulhatnak. Nőknél a hólyagok a külső nemi szerveken, a hüvelyben és környezetében és a méhnyakon is kialakulhatnak. Az anális nemi életet élők végbélnyílása körül és végbelében is kialakulhatnak az elváltozások.

A HIV fertőzöttek vagy más okból gyengült immunrendszerű betegek fekélyei súlyosak lehetnek, a test egyéb részeire kiterjedve hetekig vagy hosszabb ideig is fennállhatnak.

A tünetek többnyire ugyanott, vagy a szomszédos területeken alakulnak ki, mivel a vírus a medence környéki idegekben lappang, innen tör elő újabb bőrfertőzést létrehozva. A HSV-2 könnyebben képes újra aktiválódni ezekben az idegekben. A HSV-1 jobban reaktiválódik az arcidegekben, lázhólyagokat vagy herpesz labiálist okozva (ajakherpesz). Végső soron mindkét vírus képes megbetegíteni mindkét területet. Az egyik típussal történt elsődleges fertőzés részleges ellenállóképességet nyújt a másikkal szemben, ezáltal a második típus fertőzése enyhébbé válik.

Diagnózis

A herpesz gyanúja a tünetek alapján merül fel. A fekélyekből vett kaparék mikroszkópos vizsgálata azonnal alátámasztja a gyanút, a minta speciális laboratóriumi tenyésztése pedig igazolja a kórismét. Az eredmények legkevesebb 48 órán belül készülnek el. Vérvizsgálattal kimutathatóak az előző fertőzések, az ellenanyag szint emelkedése pedig arra utal, hogy a vizsgálat időpontjában is fertőzés áll fenn.

Kezelés

A herpesz genitális semmiféle kezeléssel nem gyógyítható, viszont a betegség fellángolásának időtartama csökkenthető. A kezelés korán elkezdve a leghatékonyabb.

A vírusellenes szerek folyamatos kis adagban való alkalmazásával a kiújulások gyakorisága is visszaszorítható. E szerek hatására csökken az élő vírus terjedése a fekélyekről, aminek eredményeként az átvitel valószínűsége csekélyebb. A szer továbbá csökkenti az első elváltozás tüneteinek súlyosságát. Az első elváltozás korai kezelésével sem lehet azonban megelőzni a további kiújulásokat.

Azok az egyének, akiknek kórelőzményében herpeszes fertőzés szerepel, nemi partnerüknek átadhatják a fertőzést anélkül, hogy észlelnék saját elváltozásukat.

 

 

Granuloma inguinale

A granuloma inguinale a nemi szervek idült gyulladásával járó Calymmatobacterium granulomatis baktérium által okozott nemi úton terjedő betegség.

A betegség a mérsékelt éghajlaton csak ritkán fordul elő, viszont a szubtrópusi és trópusi égövön gyakori.

Tünetek

A tünetek a fertőzést követő 1-12. héten jelentkeznek. A kezdeti elváltozás egy fájdalmatlan, kis vörös csomó, amely lassan kerek kiemelkedő képletté növekszik. A fertőződés kialakulhat a hímvesszőn, herezacskón, lágyéktájon, a férfiak combján és a nők külső nemi szervein, hüvelyén és a környező bőrterületein. A férfiaknál és nőknél egyaránt érintett lehet a végbélnyílás, a farpofák, és az arc. Előfordul, hogy a kiemelkedő csomók elfedik a nemi szerveket. A gyógyulás lassan, hegképződéssel megy végbe. Gyakori, hogy a csomókban egyéb kórokozók másodlagos fertőzést váltanak ki. Kezeletlen esetekben a betegség szétterjedhet a szervezetben, a csontok, az ízületek, a máj megbetegedését okozva, ami jelentős fogyással, lázzal és vérszegénységgel jár.

Diagnózis

A jellegzetes világosvörös csomók felismerésén alapul, amelyek pereméből vett kaparék mikroszkópos vizsgálata megerősíti a diagnózist.

Kezelés

A betegség számos antibiotikum hatására kitűnően gyógyul. Ahhoz, hogy a gyógyulás biztos legyen, a kezelés után még hat hónapig megfigyelés alatt kell tartani a beteget.

 

 

Condyloma acuminatum

A hegyes függölyt (genitális szemölcs) papilloma vírusok okozzák, és a hüvelyben vagy környezetében, a hímvesszőn vagy a végbélben, illetve környékükön megjelenő szemölcsökkel jár.

A genitális szemölcs gyakori megbetegedés, mely aggodalmat okoz, mivel csúnya elváltozásokkal jár, baktériumokkal felülfertőződhet, és károsodott immunrendszerre utalhat. Nőknél a papilloma vírus méhnyakban megtelepedett 16-os és 18-as típusai nem okoznak a külső nemi szerveken szemölcsöket, de szerepük lehet a méhnyakrák kifejlődésében. Ezek a típusok és egyéb papilloma vírusok a méhnyak hámrétegén belüli daganatot, a hüvely, külső nemi szervek, végbélnyílás, hímvessző, szájüreg, garat és a nyelőcső rákos megbetegedését okozhatják.

Tünetek

A szemölcsök többnyire a meleg, nedves testrészeken jelennek meg. Férfiaknál a jellegzetes előfordulási helyek a hímvessző teste, a makk, és a fityma alatti terület (körülmetéletlen férfiaknál). Nőknél a szemölcsök a külső nemi szerveken, a hüvely falán, a méhnyakon, és a hüvely tájékát övező bőrön jelennek meg. Az elváltozások a végbélnyílás körül, illetve a végbélben is kifejlődhetnek anális nemi életet élők esetén.

A szemölcsök a fertőződést követően 16 hónap múlva jelennek meg apró, puha, nedves, rózsaszín vagy vörös duzzanatok formájában, melyek gyorsan nőnek és kocsányossá válnak. Adott területen általában több is található belőlük, érdes felszínük karfiolszerű képződményekké teszi őket. Terhes vagy csökkent immunitású betegekben (AIDS-es vagy immunszuppresszív kezelés alatt álló egyének), vagy a bőr gyulladása esetén gyorsan nőnek.

Diagnózis

A szemölcsök általában küllemük alapján felismerhetők, de meg kell különböztetni a szifilisz második stádiumában látható fekélyektől. A szokatlan vagy makacs elváltozásokat sebészetileg el lehet távolítani, és mikroszkópos vizsgálattal a rákos elfajulás lehetőségét ki kell zárni. Nőknél a méhnyakon lévő szemölcs rendszeres rákszűrési vizsgálatokat tesz szükségessé.

Kezelés

Teljes mértékben kielégítő terápia nincs. A szemölcsöket helyi érzéstelenítésben lézerrel, fagyasztással vagy sebészeti beavatkozással el lehet távolítani. Vegyi anyagokkal közvetlenül a szemölcsöt lehet ecsetelni, a kezelésnek azonban hetekig-hónapokig kell tartania, kimarhatja a környező bőrt és gyakran eredménytelen.

A húgycsőben megjelenő elváltozásokat rákellenes szerekkel lehet kezelni, de endoszkópos sebészeti beavatkozással is eltávolíthatók. Lehetséges kezelési módszernek tűnik egy kísérleti stádiumban lévő eljárás, amellyel a szemölcsbe interferont juttatnak, eredményessége azonban még ismeretlen.

A genitális szemölcs gyakran kiújul, és ismételt kezelést igényel. Férfiaknál ezt megelőzendő körülmetélést lehet végezni. Ajánlatos felkutatni a nemi partnereket vizsgálat és esetleges kezelés céljából.

 

 

Molluscum contagiosum

A molluscum contagiosum a bőr poxvírus-fertőzése, amely bőrszínű, sima felszínű, viaszos göböket okoz.

Tünetek

A szemölcsök általában 10 milliméternél kisebb átmérőjűek, közepükön köldökszerű behúzódás van. Olykor a szemölcs 3 centiméter átmérőjűre is megnőhet. A molluscum contagiosumot okozó vírus fertőző, a bőr érintésével, gyakran szexuális úton is átvihető. A vírus bármely testtáj bőrét megfertőzheti, leggyakoribb a lágyékhajlatban és a szeméremtesten (a hímvesszőn és a hüvelyben azonban ritka). A göbök nem viszketnek, nem fájdalmasak, és olykor csak véletlenül fedezik fel őket a betegvizsgálat során.

Diagnózis

Könnyen felismerhető a kásaszerű fehér masszával teli jellegzetes köldökszerű behúzódás alapján.

Kezelés

A szemölcsök fagyasztással, vagy középső részük tűvel történő eltávolításával kezelhetők.

 

 

Trichomoniázis

A trichomoniázis a hüvely vagy a húgycső megbetegedésével járó, nemi úton terjedő betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz.

A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgy-ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek. A nők 20%-a átesik ilyen jellegű fertőzésen fogamzóképes korában.

Férfiaknál a kórokozó megtelepszik a húgycsőben, a prosztatában és a húgyhólyagban, de csak ritkán okoz tüneteket. Bizonyos területeken a nem-gonococcusos fertőzések akár 5-10%-át is kiteheti ez a megbetegedés. Kimutatása férfiaknál nehezebb, mint nőknél.

Tünetek

Nőknél a betegség általában egy zöldes-sárga habos hüvelyi váladékozással kezdődik. A nők egy részénél a folyás kisfokú is lehet. A külső nemi szervek érzékenyek és fájdalmasak, a nemi aktus is fájdalmas lehet. Súlyosabb esetekben a külső nemi szervek és a környező bőrterületek gyulladttá válnak és az ajkak megduzzadnak. Előfordul a hólyag fertőzésére emlékeztető fájdalmas és gyakori vizelés.

A férfiaknak általában nincsenek panaszaik, viszont partnerüket megfertőzhetik. Bizonyos esetekben azonban előfordul, hogy rövid ideig habos vagy genny-szerű váladék ürül a húgycsőből, a vizelés fájdalmassá és gyakoribbá válik. Ezek a tünetek általában kora reggel jelentkeznek. A húgycső enyhén érzékeny lehet, néha pedig a pénisz nyílásán nedvesség észlelhető. A herék fájdalmával járó mellékhere-gyulladás csak ritkán fordul elő. A prosztata szintén megbetegedhet.

Diagnózis

Nőknél a diagnózis felállítása percek alatt megtörténhet a hüvelyi váladék mikroszkópos vizsgálatával.

Férfiaknál a hímvessző végén megjelenő váladékból kell mintát nyerni, ennek mikroszkópos, illetve laboratóriumi vizsgálata alapján állítható fel a diagnózis.

Kezelés

A nőbetegek 95%-át egyetlen adag gyógyszerrel meg lehet gyógyítani, feltéve ha nemi partnerük is egyidejűleg kezelés alatt áll. Férfiakat általában 7 napig kell kezelni.

A betegség gyógyulása előtt folytatott nemi élet a partner megfertőződéséhez vezethet.

 

 

Nem gonococcusos eredetű fertőzések

A nem gonococcus eredetű húgycsőgyulladás és méhnyakgyulladás nemi úton terjedő betegségek, melyeket általában a Chlamydia trachomatis vagy (férfiaknál) Ureaplasma urealyticum, olykor pedig Trichomonas vaginalis vagy herpesz szimplex vírus okoz.

A megbetegedéseket nem gonococcusos fertőzéseknek nevezzük, mivel nem a gonorreát okozó Neisseria gonorrheae a kórokozó. Az ebbe a csoportba tartozó férfi húgycsőfertőzések kb. 50%-át és a nők gennyes nem gonorreás méhnyakgyulladásainak nagyrészét a Chlamydia trachomatis okozza. Az uretritiszek többi részét a mycoplasma-szerű Ureaplasma urealyticum nevű baktérium váltja ki

Tünetek

A fertőzött személlyel való együttlét után általában 4-28 nappal, a férfi vizelés közben égető érzést tapasztal húgycsövében. A hímvessző általában váladékozni kezd; a váladék lehet átlátszó vagy homályos, de általában hígabb, mint gonorrea esetén. Kora reggel a pénisz nyílása vörös lehet, szélei a beszáradt váladéktól összetapadnak. A betegség néha hevesebben kezdődik, fájdalmas és gyakori vizelési kényszerrel, valamint a húgycsőből gennyes váladékozással.

A fertőzött nők nagy része panaszmentes, azonban előfordulhat gyakori vizelési kényszer, fájdalmas vizelés, alhasi fájdalom, közösüléskor fellépő fájdalom, és a hüvely sárgás, nyákos és gennyes váladékozása.

A fertőzött partnerrel folytatott anális és orális nemi élet a végbél és a garat fertőzéséhez vezethet, ami fájdalommal és sárgás nyákos-gennyes váladékozással jár.

Diagnózis

Többnyire a hímvesszőből vagy a méhnyakból nyert váladék laboratóriumi vizsgálatával, illetve a jellegzetes tünetek, valamint a gonorrea kizárása alapján lehet felismerni.

Szövődmények

A kezeletlen Chlamydia trachomatis fertőzés tünetei az esetek 60-70%-ában 4 hét alatt eltűnnek, azonban számos szövődmény is felléphet. Az Ureaplasma szerepe a szövődmények kialakulásában egyelőre nem tisztázott.

A kezeletlen chlamydia fertőzés nőknél felterjedhet a petevezetékekre, melyek gyulladása fájdalommal jár, hegesedése pedig meddőséghez vagy méhen kívüli terhességhez vezethet. Ez utóbbi szövődmények az elsődleges tünetek hiányában alakulhatnak ki, sok szenvedéssel és költséggel járnak. A férfiak Chlamydia fertőzése a herezacskó egy- vagy kétoldali fájdalmas duzzanatával járó mellékheregyulladást okozhat.

Kezelés

A fertőzéseket antibiotikummal kezelik. Az esetek 20%-ában a kezelés után újra visszatér a fertőzés, ilyenkor a kezelést hosszabb ideig kell folytatni.

A kezelés befejezte előtt nemi életet élő egyének megfertőzhetik partnerüket, ezért a partnereket is lehetőség szerint egyidejűleg kezelni kell.

 

 

Kandidiázis

A nemi szervek kandidiázisa a hüvely vagy a hímvessző gombás fertőzése, melyet a Candida albicans nevű gombafaj okoz.

A gomba normálisan megtalálható a bőrön vagy a belekben is, és ezekről a területekről terjedhet rá a nemi szervekre. A fertőzés nemcsak nemi úton terjed.

A kandidiázis a hüvely gyulladásának gyakori oka. A betegség elsősorban az antibiotikumok elterjedt alkalmazásának, az orális fogamzásgátlóknak és a hüvely normális állapotának megváltozását okozó gyógyszereknek tulajdonítható, amelyek a Candida fejlődéséhez megfelelő környezetet teremtenek. A fertőzés gyakrabban fordul elő terhesség és menzesz alatt, cukorbetegségben, ritkábban az immunrendszert károsító gyógyszerek és betegségek (pl. AIDS) következményeként.

Tünetek

Nőkben általában a hüvely és a külső nemi szervek viszketése és érzékenysége, valamint hüvelyi váladékozás alakul ki. Gyakori, hogy a nyálkahártya súlyos izgalma mellett a váladék mennyisége csekély. A külső nemi szervek vörösek és duzzadtak lehetnek, a bőrön hámhiányok és repedések keletkezhetnek. A hüvely falát általában túrós lepedék borítja, de normális kinézetű is lehet.

Férfiakban a betegség általában panaszmentesen zajlik, bár a beteg a hímvessző végének és a fitymának érzékenységére és irritációjára panaszkodik, főleg közösülés után. A húgycsőből néha kevés váladék távozik. A makk és a fityma vörös lehet, esetleg heges hólyagok és fekélyek láthatók, felületüket túrós lepedék boríthatja.

Diagnózis

A hüvely vagy a hímvessző váladékának mikroszkópos vizsgálatával a diagnózis azonnal megállapítható. A váladékból származó mintát laboratóriumi tenyésztésre lehet küldeni.

Kezelés

Gombaellenes gyógyszerekkel gyógyítható

 

 

Rüh

A rühösség (scabies) atkafertőzés, mely apró, vörös kiütéssel, és igen erős viszketéssel jár. Okozója a Sarcoptes scabiei nevű atka.

A fertőzés közvetlen érintkezéssel emberről emberre terjed, gyakran az egész családban. Az alig látható atkák gyakran együttalvás során szóródnak szét. A ruházat, az ágynemű és más közös tárgy ritkán terjeszti, az atkák élettartama rövid, és a szokásos mosás elpusztítja őket.

A nőstény atka alagutat fúr a bőr legfelső rétegében, és petéket rak a járatba. A fiatal atkák (lárvák) azután néhány napon belül kikelnek. A fertőzés heves viszketést okoz, feltehetően az atka kiváltotta allergiás reakció miatt.

Tünetek

A rühösség legjellemzőbb tünete az erős viszketés, amely éjszaka a legkínzóbb. Az atka járatai hullámos vonalként jelennek meg, körülbelül 10 mm hosszúak, néha apró göbbel a végükön. A járatok a leggyakoribbak az ujjak között, a csukló, a könyök, a hónalj táján, az emlőbimbókon, a férfi nemi szerveken, az övvonalban, és a farpofák alsó részén; a viszketés is itt a legerősebb. Az arc ritkán fertőzött, kivéve a kisgyermekeket, akiken vizes hólyagocskák formájában jelenhet meg a betegség. A járatok később már nem láthatók jól, mivel gyulladás vagy vakarásnyomok fedhetik el.

Diagnózis

A viszketés és járatok együttese alapján állítja fel a rühösség diagnózisát az orvos. Kaparékot is vehet a járatokból, és mikroszkóp alatt ellenőrizheti az atkák jelenlétét.

Kezelés

A rühösség krémmel vagy oldattal gyógyítható.

A családtagokat, és a közvetlen bőrkontaktusban élőket (beleértve a szexuális kapcsolatot is) egyidejűleg kell kezelni. Az ágynemű és a ruházat alapos tisztítása vagy fertőtlenítése igen fontos.

 

 

Tetvesség

A tetvek szabad szemmel alig látható szárnyatlan rovarok, melyek emberről emberre terjednek testi érintkezés, továbbá közösen használt ruhadarabok vagy egyéb tárgyak útján.

A lapostetű a szeméremtájékon okoz fertőzést, jellemzően szexuális úton terjed.

Tünetek

A tetvesség súlyos viszketést okoz a hímvesszőn, szeméremtesten és a végbélnyílás körül. Az erős vakaródzás miatt a bőr sérül, s ez bakteriális fertőzéshez vezethet.

Kórisme

A lapostetű a nemi szervekkel vagy végbélnyílással érintkező alsóneműn szétszórtan apró, sötét ürüléket hagy. A lapostetveket nehéz megtalálni, és apró kékes foltként jelenhetnek meg a bőrön. Más tetvektől eltérően serkéjük a szőrszálak tövén, a bőrhöz közel található.

Kezelés

A tetvek helyi kezeléssel elpusztíthatók, azonban az újonnan kikelő tetvek elpusztítására a kezelés 10 nap múlva megismétlendő.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.